Egy kicsit rólam, rólunk - Bemutatkozás

Pár szó rólunk, ki írja ezt a blogot. :)

Kétgyermekes édesanya vagyok. Jelenleg ez a mondat definiál engem a legjobban, mert ez a legfontosabb számomra, a többi pedig idővel kiderül. :)

Néhány évvel ezelőtt, amikor férjemmel tervezgettük a gyermekvállalást egészen más elképzeléseim voltak a nevelésről, együttélésről mint most. :)
Az első várandósságom alatt biztos voltam abban, hogy a kiságyban fogom altatni a gyermekem, mindent megteszek majd azért, hogy szoptathassam, és tudtam, hogy könnyű, gyors szülésem lesz, hiszem anyámnak is az volt.

A fenti háromból csupán egy valósult meg... :)

Sajnos császármetszéssel jött világra T, ami nagyon megviselt. Annyira magabiztos voltam, hogy eszembe sem jutott a műtét lehetősége, éppen ezért semmit nem tudtam róla, hogyan zajlik. Minden esemény váratlanul ért. Először magamat hibáztattam, úgy éreztem nem voltam képes világra hozni csöppemet, selejtes vagyok.

A részletekről most nem írnék, de ha valakit érdekel miért éltem meg ilyen traumatikusan a szülést, akkor elolvashatja a történetet részletesen ezen az oldalon: szüléstörténet

Az önvád nagyon mélyre vitt és csak rontott a lelki állapotomon, hogy nehezen ment a szoptatás.
A részletek most nem tartoznak ide, de a vége happy, mert T kb két évig szopizott. :)


Kb 1 évbe tellett mire el tudtam fogadni a császármetszés tényét, és nem törtek fel  bennem heves érzelmek, ha szóba került, ezt pedig a közösség erejének köszönhetem.


Négy - öt hónapos lehetett T, amikor férjem unszolására ellátogattam egy szoptatást támogató hordozós klubba. Eleinte bátortalan voltam, de végül rendszeres programmá vált. Barátokra tettem szert, biztatást, együttérzést kaptam.
Itt ismerkedtem meg a válaszkész gondoskodással, ami elhozta számomra a szabadságot.

Hogy miért jelenti számomra a szabadságot? 

Mert már bátran merek hallgatni az ösztöneimre és megérzéseimre!
Már nem szorongok amiatt, hogy jó vagy rossz utat választok, hogy jó vagy rossz anya vagyok-e.

Meggyőződésem, hogy a szülő teljes lényével, jelenlétével példát mutatva tanítja, formálja gyermekét és nem a példabeszédekkel. (Amit mondunk az úgyis egyik fülön be, a másikon ki)
Persze ez nem éppen a könnyű út, gyakran kíván több erőt vagy türelmet, mint amennyi telne tőlünk. 
Éppen ezért fontos, hogy megtaláljuk azt ami segít ellazulni, kikapcsolni.

Számomra a kézimunka jelenti a relaxációt, elvonulást a világtól. 



 ( Gyermekeit hordozó anyuka vagyok, ezért gyakran szoktam hátamon poronttyal kézimunkázni is, így mindkettőnk igényei kielégülnek egyidőben :)  )


2013-as kép, mikor még T aprócska volt :)






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Körmellény horgolás - kislány méret

Kötött nyakmelegítő horgolt szegéllyel hordozáshoz - Pilot I.

Kötött Adventi koszorú házilag